Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Múlik a délibáb

91 — Szerelmes vagyok magába, Flórácska. — Ezt körülbelül tudtam. Ez a legkevesebb, a mivel nekem kedveskedhet, — felelt a leány felsőbbséggel. — Hanem én ezzel be nem érem. Én nekem az kell, hogy maga is szeressen. A leány kissé elhúzódott, de nem ijedten, nem is zavartan, csak azért, hogy jobban megnéz« hesse az agarász=elnököt. — Szerelmét akarom! — mondta Dörghó', s gyorsuló lélekzetvétele elárulta, hogy eró's szen= vedély támadt fel benne. Flóra engedte, hogy a hevült ember csókok« kai halmozza el a kezét. — Vájjon nem csalódik maga, barátom ? — kérdezte alig rejtett gúnynyal. — Talán egy kicsit többet s egy kicsit kevesebbet óhajt, mint a szerelmemet. Vallja meg, hogy elfogadna a szerelmem nélkül is. Vagy legalább megelégednék azzal, hogy éppen addig tartson a vonzalmam, a meddig ön óhajtja. Dörghő megütközve mondta ; — Ki hitte volna, hogy ilyen túlságosan okos. De az nem baj, — tette hozzá sietve, — sőt talán annál jobb. így még könnyebben és biz« tosabban megérthetjük egymást. Hallgasson ide, kérem; ne vágjon a szavamba, bármit hall is tőlem. Nem vitatkozni akarok én, hanem czélt érni, minden áron. Ha meg nem hallgatna, azt ráérek megtudni, ha majd mindent elmondottam. Maga nagyon okos leány, mindenesetre csak tanúihat abból, a miket ebben az órában mon=