Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

47 — Hajtson gyorsan, hogy még világossal túl« legyünk a mocsarak határán, — parcncsolta Petrásnak, a ki szótlanúl, kedvetlenül vágott a lovak közé. VI. Borsa Józsi belenézett a homályos éjszakába, úgy kereste, hogy merre vannak azok, a kik most az ó' segítségére szorúlnak. A magára maradt betyárnak eszeágában sem volt, hogy alkalom kínálkozhat egy kis fosztogatásra ; csak úgy ment a besüppedt szekér felé, mintha a gulya melló'l szólították volna el egy kis szívességre. Hallotta a Petrás káromkodását, s hogy megí nyugtassa a közeledőket, oda kiáltott: — Mi baj van ott? Erős kutyaugatás volt kérdésére az első válasz. Aztán női hangot hallott, a me'y csitította a kutyát. Valaki, a férfi, — nyilván a kocsis, — megszólalt: — Ide jöjjön, akárki is az, ha Istent esmér. Elültünk itt a sárban. — Nem kell megijedni, — felelt a betyár, — oda megyek, segítek kendteken. Nem gondolt mást, minthogy a tanyások kö=> zül van ott valaki. A hangjára most elszólta magát a kocsis fél« halkan : — Szépen vagyunk. Sujtóné észrevette a Petrás megdöbbenését s azt is, mennyire fülel, hogy marad kővé me* redve egy helyben, mozdúlatlanúl, s nézi azt a fekete árnyékot, mely ott jön, könnyedén, le