Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Borsa Józsi

43 vagy zsarnok; akkor nem ejted kétségbe kis feleségedet. Endre megdöbbent a nagy erőszakosságtól s már nem parancsolt, hanem ő kérlelt. — Szivem, mit akarsz ? lásd, mostanig foly» vást őriztelek s most négy órányira ereszszelek el egymagadban ? Késő este lesz, a mikor meg= jöhetsz, ha még úgy sietsz is. — Mindegy, egyetlenem! Viszem a revolvert, ne félj; hisz tudok vele bánni; aztán Leó is jön. Ott lesz Petrás, hű kocsisod, a ki erős mint a bika. Az nem enged bántani, ne félj édes uram. Utoljára is felültette Sújtó a bakra egy katona» viselt emberét kíséretül, úgy engedte el rossz» kedvűen, nagynehezen a feleségét, a kitől még soha így el nem vált. Az asszony megjárta az útját szerencsésen s már jött visszafelé, a mikor alig másfél órányira a várostól eltörött a hintó tengelye s csak éppen hogy be tudtak vánszorogni a Nyiszorgó=csárdába. Tarczal, a csárdás, nagy hajlongások közt ajánlkozott: — van nekem egy nyomorúságos bricskám, beviszem én a nagyságát azon a vá= rosba, vissza a mamájához. — Az nem lehet; engem nagyon várnak ott« hon, nekem mindenkép haza kell ma jutnom, — mondta Ella boszúsan. — Hogy nagyon várják, azt el tudom hinni ilyen szép asszonynak, — felelt a csárdás egy kicsit komázva, — de azért mégis jobb volna tán, ha rám tetszenék hallgatni, mert haza felé döczögős az út s az én bricskám egy csöppet