Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Fekete vér

FEKETE VÉR. — Micsoda idő ez már megint!. . . Brrr! . . . Azt hiszem, még a lelkem is megázott. Gyönyörű kis vadászat, mondhatom. Pedig jó idő ígérkezett reggel! Csak már legalább hazajuthattunk volna; de ime, egészen ránk esteledik, s minthogy újhold van, a sötétben nyakunkat törhetjük a szakadékok között. Hallja-e, Anti, rakjon hamar egy kis tüzet abba a búbosba; mindjárt megvesz az Isten hidege! . . . Van egy kis pálinkátok? vagy akármitek, a mitől felmelegszem? Hol a manóban lehet Radvány bácsi? Csak nem érte baj ? Vagy tán még most is reménykedik, hogy megkerül az őzbak?! . . . Kürtöljetek neki, tán nem tudja, hol vagyunk, bennünket keres szegény; brrr! Mindezt egy szuszra mondta el a barátom, a ki, mint aféle városi ember, nagyon is érzékeny volt az időjárás viszontagságai iránt. Didergett az istenadta és nagyokat topogott, miközben puskáját s tarisznyáját a szelesvölgyi kerülőház egyik szögletében elhelyezte. Azután levette a kalapját s elkezdte suhogtatni, rázni, hogy megszabadítsa víztartalmától, a mi csak mérsékel-