Bársony István: Visszhang, Elbeszélések / 2. kiad. Budapest , Franklin, 1921. / Sz.Zs. 1686

Múlik a délibáb

97 Csöndesen lopódzott ki a szobából. Ezt a szegény embert úgy sem lehetett volna vigasz» talnia. Még az nap indúlt, haza — parasztnak. VII. Tíz évvel szaladt eló're az idő kereke. Mi az a világegyetemben: tíz esztendő?! S az ember élete alig egynehány ilyen egységet foglal ma= gába. A ki tíz évvel ezelőtt még f!atal=számba ment, annak a fiatalság ma már csak emlék, úgy lehet. A ki tíz évvel ezelőtt még piros arczú volt és mosolygott: ma már talán régen az enyészeté s még hozzátartozóinak is csak itt=ott jut eszébe. Nagyon rövid az élet és sokszor mégis hosszú lehet benne tíz esztendő. Olyan hosszú, hogy megretten az ember arra a gondolatra : „ha még egyszer végig kellene élni!" És át is lehet ennyi idő alatt alakúlnia. Ahhoz, hogy egy parány se legyen bennünk a régi, hogy tökéletesen megújhodjunk, a tudósok szerint éppen elég hét év. A nyolczadik év első hajnalán már nem a régi (a hét év előtti) szemmel nézzük a világot; nem az a szív dobog bennünk, a mely akkor — régen — majd megrepedt valami nagy érzéstől. Egészen mások vagyunk. Ez természeti törvény és nem lehet kikerülni. Hét esztendő alatt minden csavar, minden szög, minden emel» tyű, minden oszlop végkép elkopik bennünk. Ha= nem persze, hogy megtörténik a pótlás, mással, Bázóony : Vióózhang. 7