Bársony István: Víg világ, Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából / illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, Athenaeum, [1897]. / Sz.Zs. 1404

11. Nero hőstettei

NERO HŐSTETTEL NERO NAGY, izmos cseh vizsla volt. Ereiben pomerán ősei lusta vére folyt; szemeiről csak az okuláré hiányzott, hogy felérjen a fizimiskája egy tudós német profeszszoréval; kávébarna szőre szépen kétfelé fésülve vált szét a gerinczén s születése óta folyvást nedves és hideg volt az orra, a mi a kutyánál tudvalevőleg egészséget jelent. Ennyi ajánlatos külsó tulajdonság mellett megvoltak neki a maga lelki ékességei is. Szaglás dolgában vetekedett akárhány angol vizslával s kivált vizi vadra páratlannak tartották hét megyében. Pedig vadászember tudja, hogy ez nem olyan kis dolog, mert azt a meglőtt ruczát, a melyik harmincz lépésnyire vágódik le az embermagasságú nád közé, egy ilyen Nero nélkül az ördögének lehet tekinteni. Azután meg az is jelent valamit, hogy a mi Neronk szárazon is jeles bizonyítványt kaphatott, pedig a vizén használt vizsla többnyire meggyengül a szárazon. A sás, mely öszsze-viszsza metszi az orrát, nagy veszedelme a finom szaglásnak; a vizivad erős, meszszeható szagát megérzi ugyan az ilyen hasgatott orr is, de a száraz tarlón futó fúrj gyönge nyomát már nem bírja biztosan követni. Elég az hozzá, hogy amikor első gazdája meghalt s a derék állat Guszti bácsira maradt örökül: nem engedett új urának semmit híresség dolgában. Tudnivaló ugyanis, hogy Guszti bácsi azok közé az emberek közé tartozott, a kiket a búslakodó emberiség felvidítására, kaczagó jókedvé-