Bársony István: Víg világ, Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából / illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, Athenaeum, [1897]. / Sz.Zs. 1404

4. Borbolya vadkan-lesen

22 BÁRSONY ISTVÁN 4 Borbolya megrezzen s öszszeszorítja a fogát, úgy hallgatózik. A különös zaj mintha erősebb lenne; mintha egy nagy állat dörgölődnék a cserje közt valami fatörzshöz. — Jézus Mária! Borbolya egyet gondol, kapkodva keresi elő a pipáját, kicsihol s szörnyű szipákolással kezdi szikráztatni a taplót. Egy darabig mintha elcsöndesült volna a veszedelmes mozgás. De nem, úgy látszik, csak pihenőt tartott; most újra nekiindult a borzasztó barom, hallani hogyan fuj, közben-közben mintha ingerülten röffenne is egyet. A kántor keresztet vet s a Miatyánkot próbálja emlegetni. Emelgeti a puskáját, a mit az erdész adott neki kölcsön s fel akarja húzni a kakasát, hogy készen legyen a borzalmas pillanatban. De ni, most veszi észre, nincs a puskának kakasa, letört. Az a gaz Csesztelnák így tör az életére! Ilyen fegyvert nyom a barátja markába. De nincs idő sokat tűnődni; a vadkan iszonyú zörgéssel veri magát keresztül a vágáson, éppen a kántor irányában. Dühös lehet, veszettül csattog. Borbolya újra gondol egyet, sarkon perdül s veszett futásnak indul, felfelé a dombra. 0 biz nem marad itt egy disznólábbal a markában, a mit nem lehet elsütni. A mint nagy robajjal inalna előre, megszólal valaki a háta mögött: — Hé, te Porpoja! Megállsz egy kicsint! Hun akarsz úgy meglíni vadkant?! Te ragyás futoncz! A kántor zavarba jön, megáll s viszszafordul. Hát a vágás szélén, az ő állása előtt, éppen akkor bukkan ki Csesztelnák a gazból. Úgy kaczag, hogy a gyomrát is fogja. — No te kántor, te hun keresed vadkant? te bátor kántor! ... No ne íilsz; iszen csag in vagyog itt vad-kan, te kedvedirt. Rechts um! Links front! Hahaha! . . . * Bikos, a kerülő, erősen bizonyította másnap, hogy legalább is két esztendeje nem látott azon a környéken vaddisznót. El kellett neki hinni.