Bársony István: Víg világ, Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából / illusztrálta Garai Ákos és Neogrády Antal. Budapest, Athenaeum, [1897]. / Sz.Zs. 1404
4. Borbolya vadkan-lesen
20 — Gyere jáger, gyere! — kiáltotta, — a míg meg nem bánod. — Nohát megyek, kántor, a míg meg nem bánod. Borbolya meglökte a segédjegyzőt: — Hát magok nem gyönnek ki? — kérdezte reménykedve. A segédjegyző jámbor tollforgató ember volt, élénken szabadkozott, hogy ó neki semmi kedve meghasgattatni a plundráját; hanem az irnok eleget bolygott puskával a gazdaságban, az vállalkozott rá, hogy elmegy tanúnak s bizonyítani fogja, micsoda bátor ember az a — rechts umlinks front-kántor. * Este nyolez óra mult s nagyon gyönyörű nyári este volt. Augusztus közepe lévén, a nap már nem volt túlságosan hoszszú s a három Nimród ugyancsak gyorsan szedte a lábát, hogy legalább kilencz óra tájban a helyszínén legyen, a vágás fölött, a hol ilyenkor már nagy némaság honol. A disznó ugyan nem szeret korán kimozdulni a sűrűségből, de azt megteszi, hogy már alkonyattal kicsörtet a csöndes környékú erdőség szélére s a sűrű bokrok által fedve, várja be a hallgatag éjszaka idejét, a mikor nyugodtan keresheti fel a csemegét termő kukoriczatáblát. Máskor meglehetősen nagy szája szokott lenni Borbolyának, de ezúttal hallgatott s erősen szortyogtatta selmeczi pipáját. Csak Csesztelnák beszélt: — Látod te Porpoja, már ha itt vagy, szeretnék, ha nem lenne ipén valami naty bajod. Családod apja vagy, látod. Csag viseld magadat, mint őrmester: »habt acht! rechts rieht euch!« Nyilvánvaló volt, hogy csúfolódott, de azért Borbolya ezúttal nem adta neki viszsza a kölcsönt. Oszt' látod, ne szipákolsz mindig; bagódat megirzi kan, soha felid nem megy. Ezen egyszerre kapott Borbolya. Megkérdezte: Hát ha pipálok, csakugyan nem gyün arra? Csesztelnák nagyokat rántott a homlokbórén. -— Hej-haj! ki tugya? hátha kanocskanak is pipálni tanai kedve gyuni ?
