Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Különös alakok

97 Eek abba a hallgatag völgybe, aHol a tizennégyes bika tartózkodott. Egy régi vaddisznóleső czölöpópitmény volt ott, a síiirii berek szélén. Kancsés felvetette rá a tábornokot. Bent, a rengeteg erdőben mély bugással kezdték meg udvarlásukat a szarvasbikák. Egy jókora tisztás volt itt a domb oldalon, "az egész környék nemes vadja mind erre felé járt le a patakhoz, szomját oltani. — A szarvasnak ott kell kijönnie annál ai bükkfánál. Ott vezet el a tehenek csapása —• súgta Kancsós a vendég urnák. Guzman kidugta az orrát, hogy ő is hallja. De meglátta Kancsés kezében a butykost s egyszerre eTtiint a mély kabátzsebben. Az ősz esti ragyogása már csak a dombtetején levő fák sudarait érte. A hajlatos gerincz alatt minden abba a kellemes zöld homályba kezdett burkolózni, amely ezer változattal játszik, s fokozatosan erősödik az erdő fái közt, mielőtt bealkonyodnék. A" magasban egy kánya vijjogott és otromba, nehézkes repüléssel szelte keresztül a kék levegőt. Az erdő valamelyik magányos tölgyéről egy szürke varjú indult neki nagy károgással az égnek, s veszettül sikoltozva vette üldözőbe az erős orvmadarat. A szarvasbikák erősebben bőgtek. A vaddisznó-les fölött is megszólalt egy, mint a riadó kürt. Kancsós rátette a kezét a tábornok vállára. Z