Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Fináncz história

77 — Ihol van ni, látja, — mondja Barát büszkén. '— Hát csakugyan nyulat tetszett lőni ? — Nem is macskái, vág vissza Barát. — Alikor tessen velem jönni a fövigyázóhoz. Majd felvesszük ott a jegyzökönyvet. — Micsoda jegyzökönyvet ? — hüledezett" Barát. — Augusztus tizennegyedikén nem szabad nyulat löni, felel nyugodtan a fináncz. — Tessék csak velem jönni. — Mit beszél ez ? — kérdé zavartan Barát, és Kerekes felé fordul. Hányadika is van ma ? • A finánczé az igazság, felelt Kerekes vigan. — Akkor tied a nyúl, szólt Barát arczátlanul. Hisz tula j donképen te lőtted, ne tagadd. En-e? Biz' én rá se néztem, kaczag 'Kc7

%ekcs, torka szakadtából: Barát sejti, hogy kijátszották. — O is fálőtt, biztosan meglőtte, vádaskodik. Kérem, nekem, mindegy, önnél találódott, replikáz a fináncz, menjünk gyorsan. Barát nem tehet mást, indul ós vad tekintetet vet Kerekesre, aki igy kiált utána: odakint megvárlak. Meg is várja s aztán együtt mennek tovább. Most már Barát is jó arczot vág, ugvis hiába enné a méreg Nagyot kaczag a bolond eseten. Néhány nap múlva azután idézést kap