Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Burjánt kinevezik

£2 Az igazi verueli gazdaember t még a gondolatára is kileli a hideg, hogy csak ünnepnap mehessen levegőzni, akkor is csak ha jó idő van. Már pedig Burján igazi, rajongó gazda volt, aki renditlietetlen szerelemmel csüggött az Ö foglalkozásán. Ezzel az ideálizmussal, ezzel a lázas vágyával annak, hogy

1 minden erejét s tehetségét beletegye a munkájába: állott be gazdasági írnoknak egy nagy uradalomba, miután az óvári bölcsességet mindet magába szívta. Mikor is volt az % Mindegy no, régen volt, Bizony régen. Tizenötödik esztendeje már. Tizenöt év! ... Az emberi életkornak körülbelül egynegyed része. Sokan túlélik a hatvan évet; liisz' százéves ember is van. Do a hatvanéves ember még mukkanni se meiden, ha meghal, — annyit élt. Hányan- nem élnek addig ? Burján buszonkétéves volt, amikor kezdő írnoknak kinevezték, s most benne van a harminczhetedikben. Tessék csak ezt egy kicsit meggondolni.' Hol van a karminczkétéves embernek a fiatalsága, a reménysége ? Igaz, ebben a korban még csupa java életerő lehet az ember; csupa szívósság, ruganyosság. De vájjon az olyan is, aki nem a maga folytonos emelkedését látja, érzi, hanem abban savanvodik meg évről-évre, hogy íme, ugyanaz vagyok ma, mint tavaly, harmadéve, ötödéve, . . . ami tiz évvel, . . » tizenöt évvel ezelőtt voltam!! .Nincs annál könnyebb, mint három-négy, 6*