Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643
Hogy fedezik fél a fürdőket
u nejére gondolt, aki rendesen meg szokta enni az ő porczióját is, ha idejére haza nem érkezett. Eöbiró uram liaza ballagott, á kertek alatt" végigosont s a maga sövényén egy szökéssel átvetette az irháját. Könnyűnek érezte a tagjait, mint húsz esztendővel ezelőtt, és azt hitte, hogy tudja az okát is. Még aznap felkereste a forrásos telek gazdáját és megvette a telket potom áron. Nem 1 csudálkozott rajta senki sem, mert nagy disznóspekuláns volt Feiiíherz; csürhét tartott, makkos-erdőt vett neki minden esztendőben és igy szüksége volt az erdei itatóra. Egy pár hét múlva pedig már épitettek a dobrai domb alatt, a forrás környékén. Feinherz azalatt is órákon át lubiczkolt a medencze langyos vizében és attól napról-napra javult az állapota. Aíire a fürdő felépült, őszre fordúlt .ugyan az esztendő, de akkorra már friss egészségnek örvendett Jakab. A rákövetkező esztendőben már vaskos cváb asszonyok lubiczkoltak az újdonatúj fürdőkádakban és fonnyadtra aszalták magokat a negyven fokos vízben, amely bő vascsöveken át zudult be rájok a forralóból. Szakasz, Sándorfalu, Szokond meg Erdőd egyre járja azóta a bélteki fürdőt, amelynek a vizét ugyan talán még máig sem vizsgálta meg tudós vegyész, de azért bizonyos, hogy használ, mert minden köszvényben szenvedő ember megkönnyebbülve kerül ki belőle. 't*