Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Hogy fedezik fél a fürdőket

•A itTgyanitf a mélységben patak csörgedez, kivált esős tavaszszal, meg felhőszakadáskor. Rendesen pedig a völgy árkának legalsó hajlásaiban ülepszik meg egy-egy kis tócsa, amiből a makkos disznó iszik, aztán megfürdik benne. A kéfc domb egyikéből, a dobraiból, forrás fakadt, a mely sokáig csak arra volt jó, bogv a szőlőmunsás, meg a kondásbojtár nekifeküdt, lia megszomjazott. A forrás szája alatt a vékony ér sodrása lassankint egy kis kerek medenczét vájt ki a partból, amelyből «nem fogyott ki a viz s miután lassan változott a tartalma, a nyári levegő melegségek meglanygyositotta. Feinherz Jakab elérkezett arra a pontra', ebol az ösvény mellett csörgedezett a keskeny ler, és miután a jó meszes bor már megtámadta' a belsörészeit, azt gondolta, hogy az éj homályában megcselekszi, amit különben rég óta sohasem követett el: vizet iszik. Á szomszéd előtt röstelte a dolgot, őt hat eleresztette maga mellett, maga pedig hátul maradt valami ürügygyei és felbotorkált a forráshoz a bokrok közé. Történt pedig, hogy amint lehajolt, hogy igy'ék, a fejébe szállt a vér és elbukott. UtólsŐ lépésével pompásan megmutatta, hol van a vízzel telt medencze közepe és ugyanakkor az orrával elkövette azt a gimnasztikát, amelyet ilyen agyagos földben még a malacz sem szívesen produkál. Feinherz Jakab térdig volt a vizben 3 amint a langyos nedvesség beszivárgott csúzog térde köré, hanyatt fordúlt és kéjben úszva néBársony István: Vadásztáska. 4