Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

"Bús az magyarnak élete"

19 Á bever, ulas fokát' meglörlénF, — gondo' lom hat hétre, • — s a. tanyai ügyeket ezalatt a szomszéd gazdaság tisztjének a felügyelete mellett az irnok vezette. Ez az irnok pedig Boglár Kanút volt, az imposztorságáról hires és nevezetes legény, aki rettegésére tudott lenni mindeneknek, bolond tréfáival, amiken az eszét- folyvást törte. Ő volt az, aki a dákosi árendásnál kifúrta egyszer a falat s vizipuskával lövöldözött arra a vendégre, aki a dívánon feküdt. Ugyancsak ö volt az, aki mikojr megbízták, hogy valami eljegyzési kártyát nyomasson, (ha már éppen bemegy a városba), hát gyászkerettel rendelte meg a kártyát. Majd hogy fel nem. bomlott emiatt a párti. O volt az, aki egy lakodalmon, egeret eresztett a málészáju nagybőgős gallérjába. A ezigányt csakhogy a nyavalya ki nem törte, de még a tánezoló vendégeket is, amikor bőgve rontott közéj ők a more, s mintha hirtelen megveszett volna, a padmalyig ugrált. És még száz eféle nyomta a lelkét Boglárnak. Penczi azzal vált el töle, hogy különös figyelmébe ajánlotta Párét. Gondját is viselte Boglár hűségesen. Ment vele mindennap a gazdaságba össze-vissza, s ugyancsak baja volt, hogy estefelé a fakó mindég erővel a berki útra akart rátérni. Az volt a járása, amikor a gazdája ült a talyigán. Boglár egyet gondolt. Elkezdte dalolni azt ja bizonyos jól ösmert nótát;