Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

A czimbora

\ 3 á — Értettem hát, akárhogy lármázol is. Majd megszeliditlek, ha elveszlek. Ezt már csak úgy oldalogva mondta, Hogy mihamarabb elkerüljön a mérgesi nőszemély kezeügyéből. Aközben pedig bizalmaskodva kacsintott. rám. Nemsokára azután húzta a vedret' a csikorgó-nyikorgó kutostorral s dörmögve danolt, csak ugy, szöveg nélkül. A magányos lápi farkas üvöltése jutott eszembe róla. Éjjel sokáig nem tudtam elaludni s egyszer csak különös, zengzetes, lágy hangokat hallottam az ablakom alatt. Felugrottam s kinéztem a kertbe, ahova az ablakom nyílt. Gyönyörű holdvilágos ój volt. rAz ablakomtól vagy húsz lépésnyire egy fiatal diófa alatt ült valaki s csöndesen tamburázott. Megösmertem a czimborát. Most ugy látszik, ö volt a soros bakter, s ezzel az éjjeli zenével iizte el unalmát. A magasban egy gém váltott át a kert fölött s élesen és mégis rekedten rikkantotta: kvakk! kvakk! A diófa lombja közé egy erősebb szellő bujt s megsuhogtatta az egész fiatal fát. A czimbora zenéje ugy hangzott alóla halkan, elfogyóan, mintha aeolhárfa pendült volna. Messziről a tanyai kutyák jól ösmert ugatása verte fel a nagy csöndességet. Újnak tetszett a különös hangulat, amit pedig annyiszor éreztem már. A puszták csavargója itt van most előttem és átalakul trubadurrá. 3*