Bársony István: Vadásztáska / Budapest, Magyar Hírlap, 1903. / Sz.Zs. 1643

Schlick és Wrack

Eszembe jutott, hogy azt mondta nz

s erdész, ne apport iroztaasak vele niyulat; mert ha a nyűlszur az orrába megy g esik la n dani kezdi, akkor elkezd ugatni, tüszkölni á szuszog leffeg estig. •— Marrs vissza "Wrack! Marrsss"! — szólok" neki. "Alá nem! liallgat rám, az Wrack. Utána eredek, hogy majd elverem a nyúl rol, ha megtalálja. Egyszerre értünk oda. Ráförmedek s minthogy nem látom benne szándékát a szófogadásnak, más eszköz híjján a puskámmal igyekszem zsákmányomtól visszatartani. Ekkor hihetetlen dolog történt. Wrack vad dühvel vetette magát a puskámra, amelyet, — minthogy félceöve töltve volt, — felfelé tartottam, s egy erös rántással kikapta kezemből. A töltött cső kakasa még fel volt húzva, így hát nem mertem dulakodni a bestiával. Zavaromban inkább eleresztettem a puskát. Wrack a farkát a lába közé húzta s gonosz tekintettel kezdett loholni a puskámmal a melyet ugy vitt >a szájában, keresztben, mintha eétabotot apportirozott volna. „Wrack

! Wrack

! ta komm her

! Wrack A kutya visszafordult a fejével, de nem állt meg. A mikor fordult, a puska csöve mindig az ikrámnak szegeződött. Alig vártam, hogy megint elforduljon, hisz minden perezben beleakadhatott a ravaszba valami szívós szeíderinda s akkor a puska elsül.. 2*