Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514
A nagy gavallér
ß „nagy gavallér". Simon, a kerülő lelkendezve jött jelenteni, hogy a perbéczi tengeritábla mellett levő tarlón megint olt vannak a túzokok. Ez a tengeritábla egy valóságos rengeteg erdő volt. A területe száz holdnál is több s a tengeri mindenütt magasabbra nyúlt benne, semhogy kilátszhatott volna belőle az ember. Mindössze egy keskeny dülőut szelte át két irányban, keresztmetszettel, ugy hogy a két ut találkozópontján körülbelül közepe volt a táblának. Csakhogy ezt a keskeny utat május óta nem járta más, mint a kerülő, igy aztán a nedves nyár folyamán derékig érő gaz verődött ki rajta. Aközt batran átcsúszhatott minden vadállat egyik oldalból a másikba, anélkül, hogy csak sejtette volna az ember. A nagy tábla mellett a végtelenségbe nyúlt az a buzatarló, a melyen Simon szerint a túzokok pihentek. Már ösmertük ezt a diszcs társaságot Körülbelül egy tuczat hatalmas madár volt; jártunk is utána, de ha egyik oldalom lestük, a másikon szálltak be; soha még csak elfogadható lövést sem tehettünk rájok. Aztán sokszor rontottuk is a dolgunkat a „nagy gavallér" miatt. Ez a „nagy gavallér" a legfurcsább legény