Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514

A vadliba-lepedő

A vadliba-lepedő. <7 pisztolyozó, revolverrel akart kísérletet tenni. Legtöbb chance-a e szerint Karcsinak volt a mai sikerre. Hogy pedig a dologról tökéletes fogalma legyen, a láp szélén Náczi megállott egy alkalmas helyen és felhívta Laczit, hogy segítsen neki a hóba temetkezni. Egy nagy lyukat fúrtak a hóba, Náczi beleült, a lepedőt Laczi ráborította s a végeit botokkal leszúrta, Csak elől hagyott egy kis levegőnyilást a láp irányában, a merről a vad-libák eljövendők voltak. Néhány simítás a lepedőn és Náczi végkép eltűnt. Csupán egy kis dudorodás jelezte rajta azt a pontot, a hol egy emberi fejnek kellett lennie. Karcsit e látvány végleg elragadta. Csakhamar begázolt az érig s talált nemsokára alkalmas helyet. Akkor ő is befúrta magát a hóba, és Laczi föléje borította a másik lepedőt. Mikor azután Karcsi is megszűnt létezni a külvilág számára, akkor Laczi visszament Náczihoz, leemelte róla a vásznat, s pipaszó mellett szépen besétáltak a börvelyi korcsmába, a hol a jó meleg szobában kvaterkázva várták vissza Karcsit. Nem jött meg estig. A pákász, akit végre érte küldtek, még ott találta a lepedő alatt. Félig megdermedt, de azért volt annyi ereje a hálátlan teremtésnek, hogy dühét kiöntse élete megmentőjén. A szegény pákász dagadt arczokkal került vissza kiküldőihez. Hanem Karcsit hiába várták pajtásai: a lápról gyalog ment haza Nagy Károlyba. Persze, hogy vadlibának hirét sem hallotta. A mi az amerikai vadliba-lepedőket illeti, azok közönséges gabonateritő zsák vászonból voltak; Laczi és Náczi úgy kölcsönözték ki egy nagy-károlyi búzakupecztől. ¥