Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514

Egy múló világról

§gy mitló világról. Halad a világ. A regényes mult emlékei lassankint eltünedeznek ; regényes ész az újkor ideálja. Eke szántja a pusztát, ahol azelőtt gulya legelt, csikó száguldott; csatornák erén szivárog le az ingovány vize s a lápok sorvadása megöli lassankint azt a dúsgazdag életet, amelynek édes anyja a nádas, teritett asztala a hináros rónaviz. A lápok nomád királya, a pákász, kiveszőben. Régi alakja napról-napra fogy, az ősök unokája már csak olyan közönséges ember, mint a többi. Egy pár evtized múlva talán nem is lesz már láp Magyarországon. Leghíresebb mocsárterületünkre, az ecsedi lápra, ki van mondva a halálos ítélet. Egy pár esztendő múlva kövér buza terem a helyén. A Sárrét száradóban. A Szernye-mocsár sem a régi már. A Fertő szeszélyes: néha ugy lehet átjárni rajta, mint az ó-testamentomi Vöröstengeren. A velenczei tó környéke nagyon czivilizált. Valahol lent, Titel felé, a dunamenti mocsarak közt van talán még egy kis vadság, egy kis igazi magány, amilyen kell a réti sasnak meg a hófehér kócsagnak. V