Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514

A vén törvényszegő

A vén törvényszegő. 43 kan az öreg úr puskája. A vadászok hátra nézegetnek, de nem veszik észre, hogy valamit lőtt volna az öreg, pedig nem igen szokott püffre lövöldözni. Kiki ment tovább; csak X. pénzügyi fogalmazó vált ki a társaságból, a kit jobban bántott a kiváncsiság, meg aztán régen fenekedett már, hogy majd tetten éri ő egyszer a vén törvényszegőt, a ki a törvény hű követóit lépten-nyomon szidja. Oda oldalgott abba a bozótba, de már nem találta ott az öreg Bakart. Ellenben talált a tüskés fű közt egy csomó friss nyúlszőrt. A fü is véres volt azon a tájon. A fogalmazó úr lázongott: „Szörnyűség, igazán ez már csakugyan sok. Még őneki jár a szája s ime ő az, a ki nyulat lő ilyenkor." Kereste tekintetével a bűnöst, de az már messze járt. A falu irányában tűnt fel csöndesen haladó alakja. „Most vagy soha" — gondolta a pénzügyi fogalmazó s vágtatva igyekezett az öreg úr után. Most elcsípi, tetten éri. Bakar bácsit tán bántotta a rossz lelkiösmeret, mert hátra nézegetett. Amint észrevette, hogy lohol utána valaki, ő is szorítani kezdte a „csikókat". (A saját két lábszárát nevezte igv.) Nagy előnye volt. Legalább is ezer lépésnyire lépdelt a fogalmazó előtt, a ki alig birta követni, gyakorlatlan gyalogló lévén. A távolság ennél fogva nem apadt köztük, sőt inkább növekedett. De a fogalmazó csak annál dühösebb lett. Most már csak azért is, most már addig, ha kell, a mig leszakad a lába. Ha előbb nem, a korcsmánál bizonyosan utóiéri a szigorú törvényszegőt. A mikor a fogalmazó úr a korcsmába be-