Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514

Boldog idők

26 Bársony István petéseit és csalódásait minden vadász-ember jól ismeri. — Kivált az olyan mohó és türelmetlen^ a milyen akkor még jó magam is voltam, a szárny gyorsaságát is keveslené, hogy az igérct földére mielőbb kijusson. Ah, hogy igyekeztünk mi is boldogan, fel a dombnak, amerre á nagy erdő csupasz faóriásai sötétlettek. Azokon túl kezdődött a vágás, ahol Britten volt ina a sor, hogy kitegyen magáért az ő felséges orrával. A nagy erdő tele volt vadgalambbal. A hamvas-kék szarnyasok csattogva indultak egy-egy magas fa csúcsáról légi útra s napy ívet írván íe odafent, visszaültek megint és búgták egyhangú, esdekléses szerelmi dalukat. Itt még nem lehetett az erdei sneffnek jó otthona; itt még nagyon is csupasz volt a százados tölgyek alja; alig akadt utunkba néhány szederbokor. De azért Brittet visszatartani már lelketlen ség lett volna. „Erigy öreg, erigy 1 szabad itt már a vásár! Élvezd te is velem együtt a szabadság gyönyörét. Keress addig is, amíg a vágásba eljutunk, ahova igyekszünk." Az avaron sietve siettünk át. Szemem a magasban kóválygó galambokat követte; a csudálkozó hímek testökhöz lapított szárnynyal figyelték, ki-mi mozog itt lent. Minden pillanatban készek voltak rá, hogy a legkisebb gyanús jelre odább álljanak. Megbotlom egy rejtett fagyökérben s arra kénytelenség, hogy magam elé nézzek. Mintha káprázott volna szemem-fülem. Valami fölröppent előlem és suhogva libbent arrább. Ahol eltűnt a fák közt, lecsapott egy vadszederbokor irányában. Britt épen arra keres. Remek, erős, szabályos, nem túlzott vágtatással méregeti keresztben