Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514

Boldog idők

ISoläog i3ől?. Böngészek az emlékek közt, amikre úgy gondolok, mint az ábrándos fiú az első csókra, amit szerelemből kapott. Elmondok valamit a kellemes, de kis dolgok közül, amiket nagygyá tesz annak a boldogsaga, akivel megesnek. Változunk folyvást, évről-évre és megváltoznak érzéseink is. Hajlamunk, kedvtelésünk, fogékonyságunk, mind nem marad állandóan a régi. Ami valaha nagyszerűnek tetszett, azt megnőtt igényekkel könnyen kicsinyesnek látjuk. Ki ne mosolyogna meglett vadászember korában azon a naiv elragadtatáson, ami tanulókorában az első fürjecske lelövésekor dagasztotta szivet ? Pedig milyen nagy, milyen tiszta és igaz volt ez az öröm! Oly nagy, hogy a kitanult, tapasztalatokban gazdag, változatos kalandokon átment vadászember talán már nem is érezheti. Nem, még akkor sem, ha igazán nagyszabású vadászszerencséhez juttatja Diana istenasszony kegye. Ez az én édes emlékem egyébiránt mégis van olyan, hogy, sok öreg vadász nem dicsekedhet hasonlóval! Es bizony mondom, nem egyet is»