Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514

Egy múló világról

20 Bársony István szalonka csap ki a rét széléről, nem messzire tőlem s merész czikkczakkal emelkedik föl jó magasra, azután egy kanyarodással visszavágódik előbbi helyére. Ott bizonyosan marhajárás törte fel a zsombikos gyepet, azért szeret benne a hoszszúcsőrű. A nagy nádas fölött szakadatlanul kanyarog a rucza; talán egy vadászó róka, az ingovány e haramiája, zavarta meg ott a pihenőket. Nemsokára indulnak a rajok szellős sétára, pompás légi körutakra, amíg egyszerre nyílegyenes irányt vesz egyik-másik csapat, meg a kettesével s egyesével is kóválygó rucza s megy ki a széleken levő apró vizekre, ahol az alacsony iszapban könnyen turkálhat, vagy ha el nem hagyja is az anyalápot, legalább helyet változtat benne éjszakára. Az esti ködök akkorra beborítják az egész lápvidéket; a napnyugat utolsó sugara is eltűnik a felhők sötét függönye mögött: este van már. Hallgat vagy csak elvétve szól a bibicz, amely egész délután vijjogva kergette egymást a szemünk előtt; megült a bóbitás zománczos had a pocsolyák környékén s csak néha sír fel, amelyik szárnyra kap, hogy arrább repüljön egy kicsit. A boglya körül szunyograj kavarog, vérszomjasán keresi az útat testünkhöz s mohón ereszti hajszálnál finomabb szívóját bőrünk alá. Jelentkeznek a láp keserves kellemességek Egyre gyakrabban, egyre rövidebb időközben halljuk a suhogó szárnyak neszét. Lövésünk döreje visszhangosan járja be a lápot s felriasztja a sziget égerfáin pihenő réti sast. A nagy madár mint a kis felhő ússza meg az eget, hogy valahol nyugodtabb szállást keressen éjszakára; de kétszer-háromszor is kitériti út-