Bársony István: Szól a puska , Természeti képek és vadásztréfák / Budapest, Lampel, [1910?] / Sz.Zs. 1514

Egy múló világról

Egy múló világról. if A szalonka-félék is mind ott maradtak, kint a széleken, ahol sárrá gyúrja a gulya a zsombikot. Egy-egy szürke halászmadár libben át fölöttünk, megáll a levegőben s rezgeti szárnyát, mint a vércse szokta; azután ráhull a vizre s mintha ruganyos, szárnyas labda lenne, egy pillanat alatt fent van megint, csőrében egy kis élhetetlen hallal. Ökölnyi göb van amott a nádtömb oldalán. Egy csomó fonnyadt 'sáslevél talán, amit jelnek dugott be egyszer valamelyik pákász. Arra megyünk. A göb egyszerre megéled, kinyujtózik s röpül. Egy törpe gém volt. Hangtalan szárnycsapással, nehézkesen ereszkedik le valahol, amerre mi már nem követjük. A magasban nagy, szürke madarak közelednek. Lomhán húznak át a légi óceánon. Későn veszik észre a csónyikot, de akkor nagyot vakkan egyik is, másik is és ijedten csapkodva fordul más irányba. Szürke gémek azok. Suhogó erőlködéssel igyekeznek mind magasabbra. A kék ködben, amerre vonulnak, egy pár fa látszik; talán valami füzes vagv egy kis éger-erdő a mocsár szivében. Alkalmasint ott van a gém-tanyá. Csak beljebb! . . . még tovább ! . . . oda, ahol fel-felsivit a nagy búvár; ahol a hallgató viz fehér tósággá terpeszkedik a cseretek s a kigyások tarkasága közt. Ide már nem igen jut el a tanyai kutyák ugatása. De még a lápszélen legelő gulya kolompjának a szavát is elnyeldesi a nádas. A sárga viz mélyében titkosan siklik el egy-egy kárász, füstös oldalát csak egy villanással mutogatja. A lápi gaz közt élénk mozgás kél, amint lenyúlok : mocsári rovarok hűsöltek ott az imént. A tóság tükrét vizi liljom bőrlevelei borítják helyenkint. Sok fehér virág látszik arra. A