Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Budapest, Athenaeum, [1910?]. / Sz.Zs. 1407

Őrség

46 A kertben egy nagy fehér állat loholt errefelé. Bertók megdobta s rákiáltott: — Nem mégy 1 . . . Nem takarodsz ? . . . Hatalmas komondor volt; akár a jegesmedve. — Most aztán siessünk, mert összejárják a virágágyakat s akkor én kikapok, — dünnyögte a bakter. Előre loholt, de megint megállott. — Tessen idekerülni mellém. Ezek nem tréfálnak. — Csak nem esznek meg ? Ümmögött egyet: — Majdnem! — De mindjárt hozzátette: — No, iszen itt vagyok! A kertből csakugyan még egy pár kutya ugrott ki, amint az öreg bakter hívogatni kezdte őket. — Sokan vannak. Nappal nem is igen látni valamennyit, — mondtam. — Mind elbújik. Pedig híres kutyák. Van ám olyan is, amelyik száz pengőt ér. — No, azt szeretném látni. Híjjá ide. — Akkor majd mind elő talál jönni. — Hát aztán! Baj az ? . . . — Nem ismerik a tekintetes urat. — Ogy látszik, maga ijesztget engem, Bertók. Vállat vont. — Különben itt vagyok, — mondta megint, s elkezdett csettegni, füttyögni. Az épületek körül halk neszek támadtak. Jöttek a négylábú házőrzők. Egy egész kutyakiállítás. Kicsi, nagy, komondor, kuvasz, agár, takszli, még egy korcs vizsla is. — Csinos társaság, — jegyeztem meg. — Ügy-e, hogy nem vagyok magamban? Hanem egyikhez se tessék hozzányúlni. Látja a ténsúr azt a szürke kuvaszt ? Egy lompos, kajlafülű, alattomos kutyára mutatott. A legkomiszabb parasztkutya volt, amit valaha láttam. — Tán ez az a százpengős ? — Nem ez, de nekem valamennyi közt ez ér legtöbbet. Ügy hívják, hogy Darázs. Nagy tehetsége van ám . . . — Micsoda tehetsége ? — Nem ugat, csak harap. Egy hang nélkül csípi meg az embert. — Kedves kutya. (Arrább húzódtam tőle.) Az öreg vérszemet kapott. — Ha én a gyümölcsösben tolvajt sejtek, akkor oda lármás kutyával hiába is mennék, az csak elugatná. — Nem elég az? Akkor a tolvaj elfut. — Igen, de visszajön. Hanem akit mink ketten megcsípünk 1... — Persze 1 . . . Hogy is csinálják csak ? — Amikor intek, Darázs felugrik s körülfut a kertben. Ahol nyomot érez,