Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Budapest, Athenaeum, [1910?]. / Sz.Zs. 1407

Árnyak az éjszakában

12 Az éj komor vándora határoz valahára s egyenest nekem tart. A szúnyogok már a fülembe bújnak ; ott kürtölnek, harsognak, csiklandoznak, csípnek, összemarnak. Reszketek a kíntól, amit okoznak. Hallom diadalordításukat ; a nagy árnyék szinte a hátamon van, olyan közelről fúj a mögöttem levő cserbokorra. Az úton jön valami. Egy kalandozó bakőz. Könnyű szökelléssel halad el előttem s abban a pillanatban nagyot böffenve iramlik el . . . Szelet kapott rólam 1 ! A »nagy árnyék«, odabent, felröffen s zakatoló, dübörgő robajjal fordul vissza. Mintha szénásszekeret ragadna négy megvadult ló, olyan zörgést hallok. De csak néhány pillanatig. Azután megint minden csendes. Kétségbeejtő némasággal csendes. Vagy mégsem. A szúnyoghóhérok tovább hahotáznak.