Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

A havas alján

A havas alján. Félálmomból erős kopogtatásra riadok fel. — Féltizenkettőre ! Tessék felkelni! Körülbelül kilenc órakor feküdtünk le. De az a tudat, hogy a sötét hajnalnak már a havasalján kell érnie bennünket, csak annyira engedett elaludnom, mintha örvény szélén feküdtem volna, ahonnan a legkisebb mozdulatra is százöles mélységbe zuhanhatnék. Egy szempillantás alatt talpra ugrom. Először is az ablakhoz sietek és nézem, milyen az idő. — Biz' az borultas ; — de a fiatal fenyőfák csúcsa nem mozog, tehát a tegnapi bolond szél elült valahára. A lehotai Sírókő jut eszembe, amelynek ma délután nem akartam hinni. Ez a Sírókő lapos, meredek, szürke sziklalap, amely úgy van beékelve a fenyvessel borított bércoldalba, mintha palatábla volna. A különös táblára csak az időjárás írja fel a maga jegyzeteit, jóslásait. A környékbeliek bizonyosnak tartják, hogy ha a Sírókő közepén lehúzódó vályúszerű horpadás elsötétül, akkor eső lesz. Azt a sötétedést a lecsapódó nyirkosság festi a sziklafalra. Minél sötétebb a Sírókő vályúja, annál nagyobb esőt lehet várni. És én ezt a vályút elég sötétnek láttam.