Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Gulyások

GULYÁSOK 79 (amiben jóval megelőzték a szocialista szervezkedéseket, úgy, hogy attól tanulniok őnekik nem kellett), hogy még csak nem is fogadhat pestmegyei birtokos más gulyást, mint akit egyenesen ő hozzá jelölnek. Ha gulyásváltozás készül valahol (de nem úgy ám, hogy a földesúr változtat, hanem a gulyás akar máshol próbálkozni), annak híre megy, és idejére jelentkezik az oda kirendelt új gulyás, akit, ha tetszik, ha nem, meg kell fogadni; mert ha máshonnan való gulyás meri vállalni a gulyát: annak két hét leforgása alatt a fél gulyája szőrén-szálán elvész. Nincs olyan gulyásszem, amelyik örökké nyitva maradhatna, s ha csak a félszemét meri is lehányni: már annak kárát vallja. Addig nincs nyugalma, amíg be nem áll a — mit mondjak? — bandás szervezetbe ; hanem attól fogva azután egy húron is pendül a többivel. De nehogy ezt a beállást csak olyan könnyűszerűnek gondolja valaki. Érdemet kell arra szerezni; először hűséges összetartással, amellyel a gulyás a gulyáshoz húz és ennek akármi bizonyítékát is kész adni. Azután következik a nagyobb, a java, amikor a már erkölcseiben kipróbált gulyást a többi felavatja. A felavatás nagy dolog gulyáséknál, és csak számadót illethet; bojtárt soha. A bojtár az engedelmes eszköz mindenben, aki még a bajt is vállalja; sőt köteles vállalni, ha számadóról van szó. Megesik, hogy a számadó gulyájában idegen tehén vagy tinó »találódik« (ami egyáltalában nem is nagy ritkaság) ; ilyenkor a számadó vállat von: — »Mit tudom én, kié-mié? hozzám úgy hajtotta ez meg ez a bojtár, fűpénzre, hogy aszongya, a sógoráé, vállaljam, mint a többit; én csak nem kereshetem apját-anyját?« Azt a bizonyos bojtárt azután előveszik ; de akkorra már megvan számára a híradás. A bojtár azután »vall«. Beösmeri, hogy ő lopta biz' a tinót. És ül a számadóért, akinek még a hajaszálát sem érheti bántódás. Amikor Kancsár István gulyásszámadót avatták, valahol a peszéri puszta táján, összegyűlt ott messze környékről a sok gulyás, meg a jó Isten tudja, mi mindenféle ember, akit ott előbb sosem láttak. Nagy üstbográcsban főtt a