Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Árnyak az éjszakában

8 BÁRSONY ISTVÁN nem, hogy amint kísértet-társa megjelenik : előttem csapnak össze ; de az indulatszó, amelyet kercenő nyögéssel hallatnak aközben, nem harcias, inkább gyengéden hízelgő. Nyilván szerelmi légyottot lestem meg s amit párbajnak lehetett volna hinnem : ölelkezés volt! Mintha hirtelen észrevettek volna s restelnék, ami történt: szétválnak s ellibegnek, elbúcsúznak egymástól. if: ifc Eközben pedig mélán süt a hold s egyforma közönnyel néz le a világra. Beesett, mozdulatlan szeme megbűvöli a földet. Mintha némán is másvilági meséket üzengetne le ide az örök végtelenségről, amely egy a mindenséggel. Zsibbasztó álmosság hatalmaskodik el az erdőn. Magam is érzem a holdvilág delejes marasztását; megállok, úgy nézem, kérdezem : — Ki az ott, odafent ? ! — aki halott arcával a milliószor millió esztendők távlatába néz ? Előre néz-e, avagy visszatekint ? Világtalan szemével látni próbál-e vájjon, vagy csak az álomlátások szivárványát lesi? Talán igy, vakon is, elrohanna a határt nem ösmerő ürességbe, afelé a megálmodott szivárvány felé; de szomorúan érzi, hogy fogva van. A föld vonzása rabláncokat ver rá. Ha a holdvilág most mesélni kezdene: megérteném. Ügy csüggök bágyadt, bús arcán, mintha minden pillanatban megszólalhatna félig nyitott ajka. Mesélj holdvilág, mesélj ! Az ezüstpásztorról, meg az aranybáránykákról, akik naplemente után jönnek az égi mezőségre s ott tündökölnek hajnalig. A te elpusztult virányodról, amelyből még egy szál nefelejcs sem díszlik többé kihűlt szíved felett. Mondd el, holdvilág, mi van mögötted az ég tengerében, ahova innen csak a képzelet repülhet ? S a fáradt képzeletnek, amely a végtelenség útvesztőjéből halálra bénult szárnynyal hanyatlik vissza rád : adj egy kis pihenést magadon holdvilág ! . . .