Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Őrség

rr Őrség. Nagyon szép éjszaka volt. A hold gyönyörűen sütött, s ha néha elbújt is egy-egy felhő mögött, azért a puszta világos maradt. A felhő ilyenkor kifehéredett, megfényesedett ; olyan volt a széle, mintha opálból lett volna. A nagykert nyárfái felől a lombok sóhajtása hallatszott. A levegő illatos volt s a berekben fülemüle szólott. A virágokról s a láthatatlan tündérszűzek ajkáról mézet lopott a szellő, azt hordozta felém. Alig vártam, hogy a házbeliek lefeküdjenek s kiszökhessem a kertbe, a pusztára, a világ végére. Ügy osontam ki, mint a tolvaj. A verandáról szétnéztem; senki sem volt a közelemben. Előttem a kert virágos része ; itt-ott bokrok, de nagy fa kevés. Fiatal platánok és hársak. Azok közt vígan csapongott a törpe szárnyasegér. — Arrább, kifelé, vén gesztenyefák, sátoros topolyóriások és susogó jegenyefák voltak. Még azokon is túl következett a berek. A fülemüle ott szólt. — Az egyiknek, amelyik közelebb volt, mintha fuvola lett volna a torkában elrejtve ; a másik, a kert legvégéről, kremónai hegedű hangján felelgetett neki. A két