Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

A havas alján

A HAVAS ALJÁN 39 Egyszerre halvány derengés szűrődik át az oszlopok között, velem vízszintesen. Az a gyér világosság az égbolt. Magam előtt látom, nem fölöttem. A tetőn vagyunk és a magas fák lombtalan dereka közt nézek ki a nagy messzeségbe, a halkan sóhajtozó éjszakába. Ezt a sóhajtást az imént jobban hallottuk ; most jobban érezzük. Kint vagyunk a pusztaságban, ahol már nem fogja fel a szelet az elmaradozó erdő. A szél itt szabadon ér és jelenti, hogy nem hajlandó túlságosan a kedvünkben járni. Az eső is csepereg, harmatozik. Vihodna felett járunk, a hibbei rétek alatt, ahonnan már csak néhány órányira van a lengyel határ. A »kis kakasok«-nak itt van a hazájok. A »kis kakas« a nyirfajd; a »nagy kakas« a siketfajd. A kis kakas léha bonviván, akit a vetélytárs közelsége szinte kellemesen izgat, s nemcsak hogy komolyan szabadulni nem igyekszik tőle, hanem inkább maga is odasiet, ahol minél több vetélytársával kerülhet össze. A nagy kakas ellenben komoly úr, aki zord fenyő tetején levő várának kiugró erkélyéről küldi szét pitymallatkor heves szózatát, amelyből szerelemvágy és fenyegetés csendül ; — s aki magahódította uradalmából a szó szoros értelmében elver minden őfajtájabeli hímet, minthogy a háremének, megalkuvást nem ismerően, egyedül akar udvarolni. Ha a nagy kakas párbajozik, nem nyugszik, amíg véglegesen és alaposan el nem dől a nehéz feltételekkel vívott lovagias ügy : — egyiküknek helyrehozhatatlan vereséggel kell szöknie. A kis kakas ? ! . . . Ő csak kötekedik, dulakodik ; hepciáskodik és pofozkodik ; kikap, vagy kifizet; de így vagy úgy, nem tágít s a többi civódó lump között marad ; a tülekedés szünetei közt ott folytatja a dürgést, a nőcsalogatást, az útszéli trubadúr lantpengetését, ahol elhagyta volt. A nagy kakas, ha egyszer ömlengéséhez méltó helyet választ : oda egymaga jár. A kis kakas szinte mind össze-