Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

A «nagy rét» télen

A "NAGY RÉT« TÉLEN 189 percig szimatolt a ravaszdi és aztán nagyot rugaszkodott — visszafelé. Megorrontott, de későn. A puskám eldördült, s Puffancs a dörejre veszett nyafkálással csörtetett át a nádason, felém. Nemsokára kéjjel rázogatta a végvonaglásban levő róka torkát. Csakhamar ott termett Gagyari is. Vártam, hogy micsoda dicsekvést művel, hogyan kerekedik felül nagy önérzetében. Egy árva kukkot sem szólt. Fölemelte a kivégzett hóhért s leverte róla Pufit. — Elég jó bőr, — jegyezte meg röviden és bedugta a rókát a zsákjába. — Itt majd kitáncolhatnak belőle a bolhák, — dörmögte morgó hangon. Köszönt és elballagott. Puffancs vígan ügetett mellette. Amint visszafelé indultam, a nagy zúzmarás akácfára esett a szemem. A gubbasztó varjú már nem volt rajta. Nyilván elijesztette a lövés.