Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

A «nagy úr» hazájában

A »nagy úr« hazájában. Szeptemberi délután az idő. Négy óra elmúlt. A verőfénynek alig van ereje. Éjjel esett; napközben erős szél volt. Azután kiderült s a szél megcsendesedett. Maradt a napból egy kevés, hogy megmutassa, milyen gyönyörű lett volna hajnaltól mostanig, ha mindig ilyen lett volna. Az ég kék és alig úszik rajta egy pár felhőlebbencs. De a fényes sárga világítás kezd már áthajlani a nyugati ég felé. Rézsút esnek a tájékra a napsugarak, pedig még délután van. Alkonyatra messze kell innen lennem. Körüskörül erdő. Magas erdő, hegyek gerincét, oldalát, völgyeit betakaró erdő. Alant sok a gyertyán, ez a gyönyörűen sűrűsödő lombfa, amelynek a dereka néha úgy megcsalja a gyakorlatlan szemet, hogy bükköt gyanít benne. Pedig a bükk sokkal márványozottabb, simább. A fehér foltok rajta világítóbbak, a sötét mohrajzok jobban belehajtanak a zománcos zöldbe, amelynek szinte bársonyfénye van, mint a vadgácsér fejének. Hegy-völgy, hegy-völgy! . . . Itt van a híres Bugyihó, a remete vadkanok hazája. Túl rajta valahol a Deszkás, a csudálatos Szivszakasztóval, ahol a szerelemvágyát érezni kezdő szarvasbikák méregetik össze agancspengéjöket. A má-