Bársony István: Magyar földön, Természet és vadászat / Olgyay Ferenc képeivel. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1929]. / Sz.Zs. 1338

Nagykorúsítás

96 BÁRSONY ISTVÁN Hüvelykujj nagyságú sötét fejéből rövid tapogatószarvacskák nyúlnak ki, sokkal rövidebbek, mint a kagylós csigáé ; a háta izmos és gömbölyded; felülről nézve az egész állat hengertestűnek látszik ; a tarkázata egynémelyiket hasonlóvá teszi a kígyóhoz ; csíkos és foltos színváltozatokkal ékesek mindannyian. Eső után — mondom — előjönnek; az Isten tudja honnan, egyszerre kint teremnek. Az avar alól, a korhadó gyökerek közül, a vén fák töve körül futó földalatti barlangocskákból: mindenünnen, minthogy mindenütt ott vannak. Ha az ember a cserkészőút sötét szalagján lépdel, léptennyomon maga előtt találja díszpéldányaikat, amelyeket kikerülni is nehéz helyenként, úgy ellepik a földet. Képzelni lehet, milyen terített asztal az erdő ilyenkor a vaddisznónak, amely nem is várja eső után a sötét estét, hanem aránylag korán mozdul és siet, hogy betakarítsa feneketlen gyomrába a nagyszerű csigatermést, amelyet ugyan máskor is kitúr magának, de ilyenkor fáradság nélkül juthat hozzá. Ez pedig ér valamit, kivált a malacos kocának, amely után egy sereg éhes, és még a szopás gyönyöreit élvező malac kocog. Hanem amikor a júliusi nyár kifejleszti a zabtáblák zizegő bugáit és a zabszemek megtelnek édeses, tejes maggal : akkor a vén disznó elsősorban saját magára gondol és kijjebb költözik a járhatatlan bozót területeiről. Hogyan érzi meg, miből tudja, hogy odakint már megnőtt a burgonya gumója, és maholnap érik a zab : az az ő titka; — de egyszerre csak ott látja a gazda reggel a kétségbevonhatatlan és sokszor szomorú tanúságtételt arról, hogy a »feketék« megjöttek. A zabtábla össze van tiporva, és a tisztességtelen dézsmálás nyomai ugyancsak árulkodnak. Mintha részeg kaszások vadul suhogtatták volna a kaszájokat össze-vissza ; olyan a tábla némely része. A disznó ott falkástúl járt; egymással marakodott. Kergették egymást; sőt, kibékülve, bele is hencseregtek az idegen vagyonba. A tábla szélén, a poros úton, ott van a »csapa«, a kétségbevonhatatlan bizonyíték arról, hogy miféle rablónépség járt etájt az éjszaka. Egy-