Bársony István: Erdőn, mezőn, Természeti és vadászati képek / 3. kiad. Budapest, Athenaeum, 1904. / Sz.Zs. 1406

VII. Május - Esik eső

37 mint a zebra bőre; egy csomó sás közül mintha piros tojás volna egy fészekben, úgy kandikál ki a kurtanyaku díszes bromelia. Csupa káprázat ez, de illat nem fakad belőle. A növényország rikoltó papagálya mindegyik: csillog a szem előtt, de hidegen hagy. A kinek szive van, az előtt többet ér egy szál szelid rezeda, mint a laeliák minden czifrasága. Hisz' a virágország e finnyás szalonját csak a locsoló vize éri, míg a rezedát égi harmatcsöppek fürdetik meg. Esik eső. A míg csak annyi az egész, hogy a nap elkezd langyosan verőfényezni s port szikkaszt a téli sárból; a míg a sugár mindössze a hegyek havát olvasztja meg, s a hűvös éjszakák után is kicsalja a cserjéből a rügyet: addig kötve hiszünk még a tavasznak. De ha a kék mezőt olyan hozzáillő kékesszürke felhő fogja át odafent, a minek a párázatából lassan elomló ködoszlopok borulnak a hegyek ormaira, s az így támadó sötét páratömegek elég sűrűk arra, hogy fészket rakhasson bennök a menydörgés és kiköltse a czikázó villámot; ha már az égi vizek összetömörülő harmata közt meg tud ívesedni a szivárvány; ha a megérett felhő langyos esőben permetezik szét a lomb fölött: akkor bátran feléledhet a legfélénkebb, legparányibb rügy is; akkor nincs többé dere az éjszakának; meleg eső