Bársony István: Erdőn, mezőn, Természeti és vadászati képek / 3. kiad. Budapest, Athenaeum, 1904. / Sz.Zs. 1406

VI. Itt vannak (színnyomatu képpel)

VI. Itt vannak. A szárnyas világ szerelmi kalandjainak a kezdődő időszakában, a mézesheteket igérő tavasz elején, egyszer csak egy várva-várt üzenet fut végig a vadászok táborán. „Itt vannak valahára/" Itt vannak azok a ritka, érdekes vendégek, „a kikről" csak úgy szoktunk beszélni, mint az inkognitóban utazó felségekről. Nem is emiitjük őket a nevökön, mégis mindnyájan tudjuk, hogy kiket kell értenünk a titkos harmadik személy alatt, akikről szó vagyon. Itt vannak valahára! Érkezésök hírére csakúgy feszül a találkára vágyó vadászkebel; egyszerre mintha megszépült volna általok a világ, mintha elmúlt volna a holt évad unalma. Amint a tél folyamán elkövetkezik a februárius, vége a friss hó vonzó erejének; láttára nem ragyog már szemünk az örömtől, hisz' úgyis hiába lelkesednénk. A puha fehér hótakaróba lerakott nyomvonalak nem ingerelnek többé, hogy lépésről-lépésre kövessük a haladás irányát; inkább gúnyolnak, boszantanak, kötekednek velünk. A merre a síkon megfordulunk, szemünkbe ötlik mindenütt a nagy bál jele. Tele a hó a kullogó róka egyenes nyomával, ficzánkoló nyúl bakugrásaival; a falkába szorult fogoly előlünk rebben, előttünk fut, alig törődve velünk. Mintha tudnák, hogy a holt évad tilalma megvédi őket. Egyszerre megszaporodik az erdőségek meg a síkságok lakossága, mindenfelé ékeskednek az 4*