Bársony István: Erdőn, mezőn, Természeti és vadászati képek / 3. kiad. Budapest, Athenaeum, 1904. / Sz.Zs. 1406

XXXI. Tógyerka

184 -s* hanem a farkas, az ott van mindenütt: az erdő sűrűjében is, ahol őzet s szarvast öl; meg a rétségen is, ahol a legelésző nyáj közé csap s ravaszul kiveszi belőle a dézsmát. Amelyik falu határában vagy közelében farkasfészek van, az drága adót fizet a vadállatoknak. Mert a farkas tudja, hogy a kölykei éhesek s megszerzi nekik az ennivalót akárhonnan, a legnagyobb vakmerőséggel is. Sz. falvát sokszor meglátogatja az isten haragja farkasfészekkel. Csupa erdő az egész vidék, szinte kínálkozik a ragadozó állatnak, hogy telepedjék le benne; annak pedig nem kell sok biztatás, ha közel van hozzá a terített asztal. Sz. falvának szegény a környéke; többet ér legelőnek, mint termőföldnek; csak egy-két falubeli gyerek vigyáz a nyomorúságos csordára, kondára; itt-ott van az árendásnak néhány juha, kecskéje; azok is kint falatozzák a sovány sziporkafüvet. A farkasnak csak egyet kell fordulnia, már akad valami jó falat a fogára. Azt azután viszi a kölykeknek. Kétségbe voltak esve a falubeliek. Ha így tart a rablás, őszre nem lesz lábas jószág a faluban, megeszi a farkas valamennyit. Csak azt tudták volna legalább, hogy hol a fészke, hogy vadászni lehetett volna rá? De így, az ezer meg ezer hold erdőségben ki találja meg vaktában a pokol fajzatait? Annak pedig van egy nagyon egyszerű módja, amit sokan tudnak ugyan a vadászemberek közül, de nagyon kevesen gyakorolhatnak, mert érteni kell hozzá. Ki kell a farkast ordítani. Valaki, az erdész vagy egy kerülő, aki tökéletes farkasordító, kimegy éjjel az erdőnek arra a pontjára, ahol gyanúja szerint ott van valahol a farkasfészek. Vad világ az; a farkas nem szereti a fényt, csak a homályt meg a magányt; a legcsöndesebb völgyben, a hegyi patak kanyargó vidékén, vízmosás partok aljában, ahol kívüle más élő lény alig fordul meg, szokta megvetni családi ágyát. A „farkasordító" tudja már azt; az alkonyat óráiban kikeres egy alkalmas pontot, rendszerint valami magaslatot, ahonnan jobban lát s messzebbről hallja a hangot. Ott azután nagy csöndben megül és várja az éjfélt. Többnyire olyantájt tér vissza a vén farkas a legújabb zsákmánynyal, amit sokszor mértföldnyiről, egy-két órajárásnyiról czipel. A fészek közelében nem szívesen rabol, azzal árulója lenne a tanyája helyének. A farkasordítónak meg kell előznie a maga munkájával a farkas jövetelét. Holdvilág úszik az égen, úgy tetszik, mintha épp' oly kihalt és merev volna minden idelent is, amilyennek a halványfényü égitest ábrázatát látjuk. Pedig az erdő ilyenkor van leginkább ébren. Csak a lárma nagyobb nappal. A lármás madarak pihennek éjszaka. Hanem akkor kezdődik a négylábúak társadalmának a mozgalma, kivált a ragadozóké. A farkasfészek környékén fülelve várnak a kölykök; el-elbarangolnak egy kicsit, moszatolnak a cserelevél közt: hátha akad egy bogár, vagy egy ügyetlen