Bársony István: Erdőn, mezőn, Természeti és vadászati képek / 3. kiad. Budapest, Athenaeum, 1904. / Sz.Zs. 1406

XXIV. Téli hajtóvadászat (két színnyomatu képpel)

XXIV. Téli hajtóvadászat. /o r a Csúnya zimankós idő. Éles jégport vagdos a szél az ember arczába; garmadába halmozódik a hó. Odakint a fuvatag önmagát emeli ölnyi magasra és betemeti a mélységeket, hogy az útjatévesztett ember soha se tudja, melyik perczben szakad be nyakig a jéghomokba. Amikor az első hártya ráfuvódik a vályú vizére és vékony jégcsap cseperedik ki a csorgó alján: akkor már várja a falusi ember, hogy beboruljon az ég és hullassa valahára a téli felhő azokat a szállingó, libegő pelyheket, amelyek patyolattal borítják be az erdőt, a mezőt, és felszabadítják a vadászfarsangot. Csudálatos változás az, a mit odakint okoz az első hó. A síkon meglátni a nyomok formáján, hogy melyiket lépte a süldővad. Tétova és aggályos annak a mélyedése, amig az öregebb, a melyik előtt már nem újság a hó: könnyedén, egyformán üget végig a fehérségen, és legfölebb ha a hideg miatt törődik vele. Az erdőben lábhegyei a fiatal róka; ott is a vénje teszi le bátran a talpát; neki nem ijedség, hanem"öröm a tél bundája, mert elfogja a lépése neszét és gyanútlanul lophatja be rajta a'pihenő kis vadat.