Bársony István: Erdőn, mezőn, Természeti és vadászati képek / 3. kiad. Budapest, Athenaeum, 1904. / Sz.Zs. 1406

XVIII. Lármás vizek

100 TXs ugyancsak ingerelték Stevot, a ki már nagyon is megszelesedett"* a '"tömérdek vadrucza láttára. Egyik vadász a másik után szállt le a szekérről, s lassan húzódott a sás közé, a pocsogó szivébe. Gondja volt arra Stehringernek, derék vezető vadászunknak, hogy mindenkinek jusson egy marok fűzfavessző, a melylyel az állását körülszurdalja, hogy így minél födöttebb helyről várhassa a vadász-szerencsét. Előttünk a parton nagy kékesszürke gémek tekergették hosszú nyakokat; ha valamelyik megijedt s arrább húzódott, a többi is vonult utána szépen, ki a szárazra, a hol megültek egymás mellett, mint a sütkérező libák. Egy csapat póling a legnagyobbjából lomhán mozdult előlünk, folyvást a part közelében maradt, s alig röppent egyszer-egyszer száz lépéssel odább. Pittyegő hangok támadtak a víz közelében, a vízityúk megriadt, s besurrant a nedves gaz közé, százféle szalonka kezdett egymásnak felelgetni aggódó hangokon.