Bársony István: Erdőn, mezőn, Természeti és vadászati képek / 3. kiad. Budapest, Athenaeum, 1904. / Sz.Zs. 1406

I. Arasznyi világ

6 -í>o a világűrben tovagördülő föld bömbölését, aminek a hangja, mire hozzám jut, alig ér fel a szúnyogzummogással. Szemem kétszeres fogékonyságuvá finomodik, annyira, hogy meglátom a sűrű fű tövén kutató mákszemnyi bogarat; fülem élesebb mint a szarvasé, tisztán hallom azt a képzeletfinomságu hangot, a mit a dongó légy korcsolyázása okoz az arasznyi világban egy száraz levelen. Megelevenedik előttem minden; sürgés-forgás, munkakedv és versengő szorgalom keveredik össze egymással; s a béke áldásos nyugalma mellett ott pusztít a harcz öldöklő szelleme, épp oly kegyetlenül s éppen úgy rombolva, dúlva az életet, mintha közülök való volna az, a- ki feltalálta egykor a puskaport. A fű alján, a porhanyó fekete földön, pöttyös „katica" szerelmeskedik a párjával ; megriad közülök az egyik, s gyors iramodással rúgtat fel egy réti szegfű hajlós szárára. Fürgelábu futrinka-bogár okozta a nagy ijedelmet; amint hirtelen lecsapott közéjök, a váratlan találkozástól mintha maga is megrémült volna. Kerül, fordul egyet, majd megsejti a lapulevelen élődő zöld hernyót, vérengző dühvel rohan neki s rágójával kettémetszi az élhetetlent. Elcsap fölöttem egy rabló légy; zúgása betölti egy pillanatra az arasznyi világot; megriad a fű közt apraja-nagyja a bogárseregnek. Az ágyúdörgés iszonyú hangját fel nem fogja az alsóbbrendű állat fejletlen érzéke, de a maga korlátoltságához mért hangot jól hallja és megijed tőle. A kis kék pille, amelyet nem zavar meg a székfűvirágon csapongásában a fejem mozgása: sietve felkap a levegőbe, amint a rabló légy kísérteti alakja levágódik mellette a nünükére, amely a halálos szúrás alatt vergődve sárgászöld nedvet ereszt magából. Jó is menekülni a lepkének, mert könnyen elérheti a szomorú sors őt is. A rovarok ez apró tigrise nem ismer könyörületet. Az arasznyi világ erdőségébe titkos utak, alig látható ösvények vezetnek szanaszét. Az egyiken óvatos tapogatással siklik el valami hernyó; majd kígyózva kapaszkodik fel az útjába eső kóróra, keresi a neki való leveles növényt, ami ellátja táplálékkal. Útközben jól vigyáz, hogy, amennyire lehet, rejtve maradjon a levelek alatt, mert nemcsak a napvilág az, amitől húzódik, de nagyobb veszedelme a pacsirta, amelynek édes szavú énekét hallom, amint leüzenget a magasból párjának. Aki úttalan utakon kutatja a maga zsákmányát s téli eleséget gyűjt seregestől: az a piczi hangya. Tele van ezzel a munkás parasztnépséggel minden külön arasznyi világa a mezőnek; az a néhány vándor, amelyik itt kószál körülöttem, ki tudja, melyik zsombikból való, ahol megtelepedett a bolyban az óriási család? Nagy harczra kerül a dolguk nemsokára, amint ráakadnak a lapulevél alatt egy temetőbogárra, mely komor magányában ás el a föld alá egy holt gyíkot. A temetőbogárnak csakhamar megjön a segítsége; néhány gyászvitéz mászik elő a harasztból; a hangyanépségnek pusztulnia kell. A sötét lovagok neki látnak hivatásuknak ; körülveszik a gyík tetemét, aláfurakodnak, a porhanyó föld meglazul ásó kar-