Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

Arató ünnep (A végző)

125 szerezze kenyerét: maholnap némaság és magány következik az áldást kináló térségeken. Ha végigfújja a szél a rónaságot; nem kél nyomában az a kellemes érdes zizegés, amit a rozskalászok súrlódása okoz ; a tarló fölött egerészó' ölyv kóvályog, meg tücsökfaló vércse : mindakettő idegen itt addig, amig a vetés sűrűsége eltakarja a közéje rejtó'zött apró életet. Az útszéli galagonya-bokron, ahol aratás előtt százával, ezrével települt meg napközben a veréb : mindössze egy-két árva sordély serreg most. A csiripelő had, a kis feketetokás mezei veréb, ezelőtt tizével-huszával váltott át a bokorról az érett kalászokra ; könnyű testét, megbírta a ruganyos szalmaszál is. Ott csipkedte, dézsmálta a gazda reménységét s pörgette ki örökös rázogatásával a kalászból a szemet. Ha szekér jött, vagy ha sikkantott az apró tolvajok valamelyik veszélyt sejtő tagja : huss ! nagy zúgással emelkedtek ki egyszerre a pákosztos ezredek s ellepték a bokor minden ágát. Azóta nagyot változott a tájék képe, pusztulás látszik itt, egyetlen örvendetes fajtája ez a természet sivárságának: mikor a gazda számon kéri a földtől a ráfordított gondot s haza viszi róla munkája jutalmát. Ha nem szegné a tarlókat rét elevensége s ha nem látszanék messziről haragos-zöld erdeje a tengeri táblának : olyan volna a föld, mint egy