Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

Robinzon szigetén

38 BÁ

RSONY ISTVÁN I CSEND csupa szem és csupa fül mindkettőnk s Britt ráadásul még csupa orr is. Fejét magasra tartva kapkodja el a lengő levegőt: hátha hoz magával egy parányika delikát parfümöt ? Kevés az erdőben az élet lármája; egy czinke cserreg, egy sármány csippant, kíváncsi fekete rigó csacsog s ijedezve röppen át a patakon a túlsó part bokrai közé. Azután mintha magunk maradtunk volna. Álmodozásomban egy kis tisztásra érünk, onnan végiglátunk az egész keskeny völgyön. A felhőtömegben néhány perczczel azelőtt nagy rianás támadt, végigrepedt a gomolygó köd s nyomban közéje furakodott a nap. Minden fénylik ; a völgy hallgatag derültséggel telik meg; a költöző felhők árnyképei pásztásan siklanak át a bokrokon. Óraszámra nézném az égi vándorok e szellemszerü tünedezését, változatos némajátékát, de — hova lett Britt?! . . . Halkan füttyentek, semmi se mozdul a közelemben. Még a czinke se felel, pedig idáig kísért, egyre itt csipkedte az ágak hegyét az imént. Újra hívom a kutyát, semmi nesz; nem hallani egyenletes, bátor galoppját. Megdobban a szivem. Bizonyos, hogy Britt áll, különben rég visszajött volna már hozzám. Előre sietek, benézek a cserje közé, guggolva gusztálom végig a bokrok alját: nincs a kutya. Visszafordulok s felkanyarodom arra, ahol utoljára láttam; a ritkás oldalon egy nagy nyúl pattan ki a lábam •