Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

Robinzon szigetén

36 BÁRSONY ISTVÁN I CSEND parasztmadár, amelyik az ut porában kapargálva tölti együgyű életét, s ha már muszáj embernekállatnak kitérnie, legfeljebb a gyepesig röpül, ott felmeresztgeti a bóbitáját s még ő figyelmeztet boldogot-boldogtalant: „itt vagyok, tyürütyűtyű ! ihol vagyok ni \

u Most még jóformán éjszaka van ; alig kezdődött el a hajnal. Akkor meg ragyogó tavaszi délelőtt volt; az ég egy lassú hullámokkal hömpölygő kék tenger, sok felhő rajta, de fényes és derült valamennyi ; meglátszott rajtok, hogy nem érett meg bennök még az eső. Néhol csak keskeny sávokban csillant ki közülök a mennybolt kékje s olyankor azt hitte az ember, hogy nem a felhő siet, hanem az a kék sáv lendül egyetegyet a felhők fehér hátán. Mikor a lókért apró bokrai közt voltunk: Britt elől a kopár dombon egy-két ürge siklott be föld alatt lévő palotájába; alighogy egy hajításnyira gyalogoltunk, kidugta a fejét a fürge kis állat, újra kiment a bársonyos gyepre, negédes mozdulattal csücsült le ülőkéjére, s úgy megszolgált sokáig, egy helyben, mint a pincsi kutya otthon a ezukorért. Szerettem volna leheveredni a kemény, gyepes földre ; megtapogatni a puha füvet, elfogni lélekzetemmel a lopódzó szellőt; de Britt nem hagyott békét, könyörgő nézéssel, türelmetlen lökdöséssel biztatott, hogy ha megállottam. Előre futott s