Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

Béka-nász

20 S felel neki innen is, onnan is, -— százfelől, ezerfelől, a vetélytárs szava : „ung !... kumm !" ... Megannyi kérő, megannyi dalia. Ezek a hímek, a házasulandó szerelmes ifjak. Minél gömbölyűbbre tudja felfújni magát: annál gyönyörűbb, annál ellenállhatatlanabb a békadalia, s minél messzebbre hangzik édes-bús egyhangú ümmögése, annál biztosabb lehet abban, hogy belebolondul a kunkogó fajzat minden szende szüze. Ahol is jön egy kis menyasszonyjelölt! Negédesen és könnyedén szeli úszóival a „habokat", hirtelen megáll, illegeti magát, elnyújtózik, fülel. Minden oldalról zeng feléje a hiú szerelmi szózat; monstrummá puffadt béka-úrfiak mozdulnak meg nehézkesen, hogy magokhoz édesgessék-csalogassák a bájos hölgyikét. Ah ni, amott szinte laptává fuvódva kunkog ő, a legdelibb, a legédesebb szavú; mozdulni is alig bír, oly tehetetlen jómagával; csak mászik a vizén s szerelmi lázban nyújtogatja első végtagjait az ösmeretlen ideál felé. „Kumm-kumm: jer-jer!" S a meghódított béka-kisasszony önfeledten siet választott leventéjéhez, akit kaczéran csábit le magához a moszatok labirintja közé. Azt a pásztorórát meglesni bajos lenne. De hogy történik valami odalent, azt sejteni az iszap keveredéséből. Mintha zavaros felhők kelnének