Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

Napvirág

10 BÁRSONY ISTVÁN I CSEND Megkönnyebbülve néztem körül a síri csöndben. Előttem volt a napraforgó. Mintha kimondhatatlan bánat áradt volna szét halványodó, lehanyatló arczán. Mohón kapkodta össze az utolsó piros sugara­kat, szerelmesének a búcsúztatóit. Nagy tányér-leveleinek a megzörrenéséből tisz­tán, világosan ki lehetett venni az epedő, titkos, szemérmetes hívást: „Jöjj Héliosz; ó jöjj !"

Next

/
Oldalképek
Tartalom