Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

Nádország

NÁDORSZÁG 103 a szomjúság gyötrelme űzte ide őket. Aztán megtetszhetett az uj életmód nekik, gyönyörűségük telt a nádszál hintájában, a szúnyogokra való vadászatban; eltanulták a zizegő hangot, amit az egymáshoz súrlódó káka hallat; szépnek találták ezt az ingó-lengő, vízben álló erdejét a lápnak, ahova a sólyom csupán véletlenül téved. Vagy tán árvíz borította el valaha lombhazájokat s a sok nedvesség kiölte rajt' a szárazföldi növényt? . . . vizibetegségbe esett a tölgy, a bükk; leroskadt végre s meghalt. A vízből pedig lassankint kinőtt a sas, a nád, a káka . . . A szép kis madarak beleszokhattak ebbe is ; lett belőlök az átalakító, uj világokat teremtő idők folyamán nádat bújó, szegény trubadúr-nép. Sose látja őket, aki nincs otthon a lápon. Bent laknak az elhagyott náderdő rejtekében, ahonnan csicseregve lendülnek fel a megdézsmálandó szúnyog-rajokhoz. Ez legigazibb mulatságuk. Ha megszólal ösmeretlen daluk, csudálkozva halljuk a furcsa hangokat. Mi cserreg úgy ? . . . mi trilláz olyan halkan, el-elfeledve néha szerepét s éles tilinkófüttyel szakítva meg a méla piánókat ? . . . A lápi czinkék szólanak olyankor. Ahol most mi járunk, a rég elszáradt tavalyi nád megsárgult torzsa közt rá is akadunk egynek a fészkére. A zsemlyeszínű, barkós czinke