Bársony István: Csend / illusztrálta Neogrády Antal. Budapest, Légrády, [1895]. / Sz.Zs. 1451

A remete

93 Már akkor éjjel bizony szó sem volt pihenésről. Résen is kellett lenni, virrasztani is illett a másvilágra küldött ordasok mellett. Nagyobb baj nem esett. Százszorta rosszabb holmi farkaskalandnál egy golyó, amely a legvastagabb irhát is átjárja s akkor töri össze a csontokat, amikor senki se gondolna veszedelemre. A remetének van ilyen emléke; alaposan hozzájárult az, hogy megnövekedjék a világgyűlölete. Előre, előre! . . . A bozót feketesége eltakar mindent; a hallgatózó kan maga csinálja szuszogásával a legnagyobb lármát. Ha meg-megindul : nagyot zörren nyomában a töredező galy, suhogva csápol a bokrok vesszeje : Gyakran megáll, figyel ; hosszasan neszel az erdő szélén az utolsó stácziónál. Jól tudja, hogy gyönge, rövidlátó szeme nem elég biztosíték a meglepetés ellen, a fülében bízik hát, amelynek párja nincs. Egy egér mozgása sem kerülheti el a hallását : a legkisebb gyanús mozgásra nagyott fuj, megfordul, elcsörtet ; meg sem áll, amig a legnagyobb csend nem környezi. De ha nincs más hang, mint a kabócza pörczögése s a tücsök trillázása ; ha a hold fénye semmiféle szokatlan mozgást el nem árul ; ha semerről se hallani aggasztó neszt: akkor a remete rászánja magát s kiballag az erdőszél sík terűié-