Bársony István: Az erdő könyve, Erdei élmények és elbeszélések / Budapest, Singer és Wolfner, cop. 1918. / Sz.Zs. 1627

Ördöggyűrű

69 Amikor a fáradt és újdonsült őzmenyecske, — most már az urától kisérve, — betámolygott a bokrok közé: csak akkor léptem ki az elhagyott tisztásra. Ott a körben letiport gyepen, megpillantottam az — „ördög-gyűrűt". így nevezik a vadászok azt a fakó, beszédes, áruló vonalat a füves erdei talajon, amely a kergeíődző őzek után marad a nász évadján. „Milyen szerencséje is van ennek a vén huncutnak" — gondoltam magamban. — Ha valami engedékeny mámival lett volna légyottja, azt bizony nem néztem volna végig ilyen kíváncsian. — Akkor alkalmasint ravatala lett volna neki a csöndes erdei tisztás gyeppárnája.