Bársony István: Az erdő könyve, Erdei élmények és elbeszélések / Budapest, Singer és Wolfner, cop. 1918. / Sz.Zs. 1627

A csúni szarvasok

43 Máskor várnék, amíg jól meg nem mutatja magát; de most rohanvást száll le az esthomály és minden másodperc drága. Még látok, de öt perc múlva már nem lesz elég világos. S a bikák nem jönnek! Semmi sem jön. A lomha tehén ott ácsorog előttem, alig hatvan-hetven lépésnyire tőlem; oldalát mutatja, úgy agyondurranthatnám, hogy még csak nem is rúgna. De tilalom védi most a szarvashölgyet, s ha szászszor szabadna is leterítenem, ránéznék-e vájjon, amikor a bikát várom ide? Nem jön ! ... De a magános vén tehén hirtelen előre rúgtat; nem ijedten, hanem örömmel s érdeklődve. Mi lehet az?! Vissza kell csúsznom az ölfa mögött, vagy negyven lépésnyi vonalon; — ott kikukucskálok. Hát nem becsaptak ?! Mögöttem jőtí ki három másik tehén, meg egy bika. De lehetetlen előlépnem; a helyzetem csak balra engedne lövést, pedig a szarvasok jobbra vannak. Hamar vissza megint a hosszú ölfarakás másik végére! . . . Ott most előre bújhatok s kidughatom a karomat, a puskámat . . . Terringeítét! mire odacsúszom, egy másik tehén ácsorog a zab szélén. Lehetetlen mozdulnom; hisz' rögtön észrevenne s riasztana. El kel! engednem valamennyit, ha nem akarom egészen elijeszteni. Mert a megzavart s gyanút fogott szarvas egyhamar nem tér vissza oda, ahol nyugtalanították. Folyik az orrom vére, úgy kullogok haza. Szavamat sem hallani. Féltizenegykor fekszem s félkeítőkor kelek. Eközben háromszor nézem meg az órámat. Egész nap jártam volt s mégsem vagyok álmos. Úgy szunyókálok, mint a nyúl; félig nyitott szemmel. Két órakor hajnalban indulok. Most meg kell előz-