Bársony István: Az erdő könyve, Erdei élmények és elbeszélések / Budapest, Singer és Wolfner, cop. 1918. / Sz.Zs. 1627

A knyazovai nagyúr

A knyazovai nagyúr. Különös fütyölő sikkantásra riadtam fel álmomból s hirtelen tágra meresztettem a szememet. Hallgatództam. Körülöttem vaksötétség feketélleí. Úgy rémlett, mintha nagyon közel hozzám, valaki moszatolva tap ogatódzanék. A fütty most majdnem közvetetlenül mellettem ismétlődött. Erre már nyugtalanul fordultam abba az irányba. Kinyújtott kezem deszkafalat érintett. Hol is vagyok csak?! Derengeni kezd az emlékezetem. Itt vagyok a besztercsényi nagy erdők közepén, egy favázas vadászkunyhóban, ahol az esztendő kilenctizedrészében senki sem lakik. A fütty, amelyet az imént hallottam, egy pele jeladása volt, odakint, közvetetlenül a kunyhó deszkafalán túl, tőlem alig egy pár hüvelyknyire. Bizonyosan a társát szólongatta. Máskor az ég zengésére sem szoktam egykönnyen felébredni s most ez a kis allat a sikkantásával is felzavart álmomból. Hümmögtem egyet s megpróbáltam, hogy a másik oldalamon talán sikerül hamarosan elszunnyadnom. De sehogysem bírtam.